A szeretet kiűzi a félelmet
Nagy János nyugalmazott baptista lelkész

Első rész

Nagy János: - Kegyelmes Istenünk, mennyei Atyánk! Hálát adunk Neked, hogy újból megajándékoztál minket egy nappal. Köszönjük, hogy eddig is megtartottad életünket. Hálát adunk azért, hogy most együtt lehetünk, akik hiszünk Tebenned és egyszülött Fiadban, az Úr Jézus Krisztusban.
Arra kérlek Téged, légy velünk és áldd meg ezt az együttlétet; a Te jelenléted biztosítsa részünkre az áldást, az eredményességet. Áldd meg beszélgetésünket, hogy ezek áldásul szolgáljanak mások számára is. Halld meg könyörgésünket az Úr Jézus nevében! Ámen!
Felolvasom Mózes első könyvéből a 9. részt, a 12. verstől a 14. versig. Az özönvíz után Isten szövetséget köt az emberiséggel, hogy többé nem pusztul el a Föld népe özönvíz miatt: "Ez a jele a szövetségnek, melyet én szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel örökre: Szivárványívemet helyezem a felhőkre; az lesz a jele a szövetségnek, amelyet én a világgal kötök. Amikor felhőt borítok a földre, és feltűnik az ív a felhőn, akkor vissza-emlékezem a szövetségre, amelyet kötöttem veletek és minden élőlénnyel amely testben él, és nem lesz többé a víz özönvízzé minden test pusztulására."
Ezt a néhány igeverset így magyarázza C. H. Spurgeon (angol prédikátor, aki 1834-től 1892-ig élt): "Felhő most is van bőven, de nem félünk attól, hogy a világot özönvíz pusztítja el. Elég gyakran látjuk a szivárványt ahhoz, hogy ne legyenek ilyen aggályaink. A szövetség, amelyet az Úr Noéval kötött, szilárdan áll, és mi nem kételkedünk benne. Akkor hát miért gondoljuk, hogy a bajok felhői, amelyek most elhomályosítják életünk egét, végül is romlásunkat tudnák okozni? Hagyjunk fel az ilyen alaptalan és méltatlan gondolatokkal! Ahol földi érzékeink csak a nyomorúság felhőit látják, ott a hit mindig látja a szövetség igéretének szivárványát. Istennek van olyan íja, amelyből a pusztulás nyilait lőhetné ki; de íme, az íj most fölfelé van irányítva. Nincs húrja, és nincsenek nyílvesszői; olyan íj, amelyet csak nézni kell, nem hadakozásra való. Sok színből áll, örömöt és gyönyörűséget fejez ki; nem vérvörös a mészárlástól, nem fekete a haragtól. Ezért bátorodjunk fel! Isten soha nem sötétíti el felettünk úgy az eget, hogy ne adná szövetségének tanújelét. De még ha meg is tenné, akkor is bízzunk benne, mert Ő nem változik, és semmi meg nem akadályozhatja abban, hogy békessége szövetségét megtartsa."
Így hát gyakran felhő borítja életünk egét..., és most eszembe jut a 201. ének: "Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van... Ne félj tehát kicsiny csapat, ha rád felleg borul! Kegyelmet rejt, s belőle majd áldás esője hull. Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik. Sorsod sötétlő árnya közt szent arca rejtezik."
Sokszor volt nagyon borús életem ege, de azután ezekből a felhőkből valóban az áldás esője hullt. Nyolcvan éve, hogy itt élek e földön. Sok mindent tapasztaltam, éltem át, és a sok viharon, vészen át, az Úr a sötét felhők alatt is adta az Ő áldását. Bizonyára te is tapasztalhattad, és még ezután is megtapasztalhatod, hogy Ő megtartja szövetségét, ígéretét.

Dárdai Zsuzsa: - Egy sarkalatos kérdést teszek fel: a megpróbáltatások idején hogyan tud átváltani a kétségbeesés egy elfogadó - és nem csak belenyugvó - magatartásba, amely teljes bizonyosságot ad arról, hogy mégsem szabad elkeseredni?

NJ: - Igen... A teljes bizalom, ráhagyatkozás útja az, amelyen járnunk kell. Én ezt megtapasztaltam, és rajtam kívül még sokan megtapasztalták.

DZs: -A többség ilyenkor inkább szembefordul Istennel, alapérzéseiben ösztönösen dühös, elkeseredett. A nagy tragédiák inkább lázadást váltanak ki. Valóban csodálatos, amikor a lázadás egy idő után reménnyé szelídül.

NJ: - Mielőtt továbbmennénk, imádkozzunk a felolvasott ige alapján! Köszönjük Neked Istenünk, hogy életünk folyamán megtapasztalhattuk: Te megtartod ígéreteidet, hűséges vagy a velünk kötött szövetséghez, melyet Jézus Krisztus vérével pecsételtél meg. Hálát adunk azért, hogy amikor valóban felleg borult életünk egére, Te a felhőkből az áldás esőjét hullattad ránk. Kérünk, légy segítségünkre, hogy igéd biztatása és a mi megtapasztalásaink egyre inkább megerősítsenek bennünket a Tebenned való hitben, hogy teljesen Rád hagyatkozzunk, és így végezzük azt a szolgálatot, amelyet ránk bíztál. Kérlek, áldd meg Zsuzsát és Jánost, hogy eljussanak arra a pontra, amikor kijelentik és meg is cselekszik, hogy teljesen átadják életüket Tenéked. Áldd meg őket mindennapi tevékenységükben; hadd legyen valósággá az ő életükben is, mindnyájunk életében, hogy mindent az Úr Jézus nevében cselekedjünk, a Te dicsőségedre. Áldd meg további együtt-létünket, maradj velünk ígéreted szerint - az Úr Jézus nevében kérünk! Ámen!

DZs: - Nekem még sok tennivalóm van, hogy elérjem azt a fajta Istenre hagyatkozást, amelyet Nálad is tapasztalok, János bácsi. Hogyan kezdődött?

NJ: - Édesapám református volt, édesanyám katolikus. Dunántúlról Budapestre költözött fel a család 1917-ben. Újpesten laktunk egy szobakonyhás lakásban heten, a két szülő és öten gyerekek. Édesapám a BKVT, majd BESZKÁRT (a BKV elődje) szabóműhelyében dolgozott, édesanyám háztartásbeli volt. Nagyon komoly keresztyén életet éltek szüleim. Példaképeink voltak minden tekintetben: értünk imádkozó, mintaszerű hívő életet bemutató emberek.

DZs: - Két különböző vallási felekezetből...

NJ: - Igen, érdekes ez..., hogy honnan térnek meg emberek. Vannak, akik a részegségből, és egyéb súlyos bűnökből. Édesapám viszont szorgalmas, józan ember volt, rendszeresen járt az újpesti református templomba, de nagyon elszomorította az egyházban tapasztalt érdektelenség, közömbösség. Így, amikor a szabóműhelyben dolgozó baptista testvérek bizonyságot tettek előtte, és elhívták istentiszteletre, elment a Nap utcai imaházba, később az újpesti imaházba. Édesanyámat is hívta, de ő, mint gyakorló hívő katolikus, először hallani sem akart erről. "Legalább egyszer gyere el!"- kérlelte őt édesapám. Végre egyszer rászánta magát, és elment. Amikor hazajöttek, így szólt édesanyám: "Megtaláltam, amire mindig vágytam." Attól kezdve együtt jártak az újpesti imaházba - három idősebb fiútestvéremmel együtt -, s engem is vittek, mint egyéves gyermeket. Édesapám 1921-ben, pünkösdkor bemerítkezett. Néhány hónap múlva édesanyám is elfogadta Jézus Krisztust, mint személyes megváltóját, és 1921 őszén ő is bemerítkezett. Családunk az újpesti baptista gyülekezetben talált lelki otthonra.
Nagy hatással volt ránk, gyerekekre szüleink példás, hívő, imádságos élete, a gyülekezetben szerzett bibliai ismeretek, a vasárnapi iskolai alkalmak, az igehirdetések; mindezeket a Szentlélek munkálta szívünkben. Ám, ha az emberek szerint jó gyerek voltam is, a "jógyereknek" is meg kell térnie, el kell fogadnia Jézus Krisztust, mint Megváltót, aki helyette elszenvedte a büntetést. Tehát azt, hogy Jézus Krisztus az én Megváltóm az Ő vére által, és akkor, ha vétkezem is - mert hiszen nem vagyunk bűn nélküliek -, akkor Isten megbocsátja vétkeimet az Úr Jézus érdeméért, amennyiben őszintén megbánom azokat. Krisztus nélkül - akármilyen "rendes, tisztességes" az ember, halálban van. Az én megtérésem tizenhat éves koromban történt meg. 1936. július 12-én hitem vállalására bemerítkeztem - Pannonhalmi Béla újpesti lelkipásztor által, és tagja lettem az újpesti baptista gyülekezetnek. Ezzel egyidejűleg - mivel törvényesen református voltam - rendszeresen járnom kellett református hittanórára, tizenhárom éven át, heti két órában. A budai tanítóképző intézetben ez komoly stúdiumot jelentett részemre.

DZs: - Az az időszak, amikor te tanultál, majd dolgozni kezdtél, egybeesik a fasizmus korszakával. Hívőként ezt hogyan élted meg?

NJ: - Az igazi fasizmus 1944. március 19-én kezdődött, amikor a németek megszállták Magyarországot. Addig a nyilaskeresztes párt (fasiszta párt) vezetője, Szálasi Ferenc börtönben ült, mert a hivatalos vezetés ellenállt a szélsőjobboldali mozgalomnak. A német megszállás után persze más lett a helyzet. A zsidóknak fel kellett tenniük a sárga csillagot, és megkezdődött deportálásuk. Akkor én már tényleges katonaként szolgáltam. Az újpesti gyülekezetünk lelkipásztora, Pannonhalmi Béla, aki engem bemerített, igazi demokratikus hívőként nyíltan vallotta, hogy valamennyien Isten teremtményei vagyunk. Nem értett egyet a zsidók üldözésével. Sajnos akadtak olyanok a gyülekezetben, akik a nyilaskeresztes párt erősödésekor beleestek az antiszemitizmus súlyos bűnébe.

DZs: - Nem csak a magyar viszonyokra gondolok. Engem az érdekelne, hogy a második világháború borzalmai az antiszemitizmus, a holocaust, a haláltáborok hogyan illeszthetők "Isten tervébe"; s hogyan tudja mindezt egy hívő ember feldolgozni?

NJ: - Rengeteg bűntettet, gyilkosságot, egyéb gonoszságot követnek el emberek. Sokan felteszik a kérdést, miért engedi meg ezeket Isten? Jézus azt mondja, hogy a világ fejedelme a Sátán, még szabad keze van tevékenységéhez. Isten nem bábuként kezel minket, hanem szabad, döntést hozó emberként. Tehát nem Isten sugalmazza az embereknek, hogy végrehajtsák ezeket a borzalmakat. Ugyanakkor nem is akadályozza meg, mert az embert szabad akarattal ruházta fel. Sajnos, ez jött ki belőle, ez a borzalom. Akik annak idején igazi keresztyének voltak, azok mind ellenálltak a fasizmus rémtetteinek. Ott van pédául Bereczki Albert , aki református lelkész volt akkor, később püspökké választották. Ő maga is sok zsidót bújtatott, védett, és sokan mások is. A komoly keresztyének semmiképpen nem támogatták a fasizmust.
Egyszer csak vége lett a fasizmusnak, mint ahogy a kommunizmus is véget ért. Mindez az egyén életében is megfigyelhető. Isten véget vethet a nyomorúságnak, adhat gyógyulást a betegségből, szabadulást nehéz helyzetekből. Bonyolult a kérdés. Sok mindent majd odaát fogunk megérteni. Pál apostol a "Szeretet himnuszában" írja: "Most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, ahogyan engem is megismert az Isten." /1Kor13.12/
Ha ezt valóban komolyan vesszük, óriási távlat nyílik előttünk az örök dicsőségben. Sok mindent ott, akkor fogunk megtudni, például a választ ezekre a nehéz kérdésekre. Nagyon sokan azért nem tudnak Istenhez közelíteni, mert tele vannak ilyen kínzó kérdésekkel, ezek gyötrik őket, s ezért nem tudják elfogadni Isten kegyelmét. Legyen hála Istennek, engem nem gyötörnek ezek a súlyos kérdések, mert Őrá bízom magam, s elfogadom, hogy vannak titkok. Mózes 5. könyvében olvassuk: "A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink és a fiainkéi..." /5Móz 29:29/ Ami üdvösségünk elnyeréséhez szükséges, azt Isten nagyon világosan kijelenti. Ilyen például a kis evangélium , a János 3:16. "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Ezt a kijelentést a legegyszerűbb ember is megérti. Ugyanakkor vannak titkok. Egyesek megpróbálják ezek megfejtését, tudósok vitatkoznak; hol helyes, hol helytelen válaszokat adnak. Engem nem keserítenek el az ilyen kérdések, mert azt mondom: "Uram, Te tudod, és majd egyszer én is megtudom." Amikor Jézus megmosta tanítványai lábát, Péter nem akarta ezt megengedni, Jézus így szólt hozzá: "Amit én cselekszem, te azt most nem érted; de később majd megérted."

DZs: - Azért teszem fel ezt a kérdést, mert amikor mindez történt, te már felnőtt ember voltál, ezt az időszakot felnőtt fejjel élted át.

NJ: - Hadd mondjak el egy epizódot katonaéletemből, frontszolgálatomból! A nyilas hatalomátvétel után történt. Valahol Erdélyben volt a mi századunk. Néhány napra beosztottak egy munkaszolgálatos századhoz parancsnoknak. Kimentem a terepre, ahol barakkokban helyezték el az embereket. Azt mondja nekem egy antiszemita törzsőrmester: "Hadapród úr, nem fél zsidók között aludni?" Nem félek - mondtam, hiszen ők is ugyanolyan emberek, mint mi. Volt köztük egy idősebb ember; láttam milyen nehezen mozog. Odahívtam magam mellé, leültünk, és a mindig nálam lévő Újszövetségből el kezdtem olvasni a Zsidókhoz írt levelet . Ebben nagyon sok ószövetségi idézet van. Emberem, mint ortodox zsidó, ismerte az Ószövetséget. Valahányszor egy idézetet olvastam, meghatódottan ismételte a szavakat. Néhány napig voltunk együtt, aztán elvezényelték őket máshová. Könnyes szemmel vettünk búcsút egymástól. Mit tudtam volna tenni megmentésük érdekében?

DZs: - Elolvastam mind a két írásodat, amelyek a Békehírnökben megjelentek. Az egyiknek az volt a címe: "Légy hű mindhalálig!"

NJ: - Hét ázsiai gyülekezetnek üzen az Úr Jézus a Jelenések könyvében , János apostol által. A szmirnai és filadelfiai gyülekezet ellen az Úr Jézusnak nincs semmilyen panasza. A többi öt ellen, van; legtöbb a laodíceaiak ellen. A szmirnai gyülekezetnek nagyon szépen ír a Megváltó. Felolvasom, érdemes meghallgatni. "A szmirnai gyülekezet angyalának írd meg: Ezt mondja az első és az utolsó, aki halott volt és életre kelt. Tudok nyomorúságodról és szegénységedről, pedig gazdag vagy, és azok káromlásáról, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem a Sátán zsinagógája. Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni. Íme, az ördög börtönbe fog vetni közületek némelyeket, hogy próbát álljatok ki, és nyomorúságtok lesz tíz napig. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját! Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezetnek! Aki győz, annak nem árt a második halál!"
Nos, amikor 1942. október 5-én korán reggel bevonulni készültem Szatmárnémetibe, édesanyám ezzel az igével búcsúzott tőlem, ezt kaptam útravalóul: "Fiam, légy hű mindhalálig!"

DZs: - Hamingway könyvének címe viszont: "Légy hű önmagadhoz!"

NJ: - Az önmagadhoz nem sziklaalapja életünknek. Ha az Úrra bízzuk magunkat, ha Hozzá vagyunk hűek, akkor minden rendben van. Szegény József Attila megírta a 90. zsoltár parafrázisát: "Magamban bíztam eleitől fogva" - és sajnos, a vonat alá vetette magát. Szóval, ez nagyon kétes értékű alap. Amikor felveszünk valakit a gyülekezetbe, a bemerítés előtt közvetlenül is elhangzik a kérdés: "Meddig akarsz hűséges maradni az Úr Jézushoz?" És a válasz - hiszem, hogy tiszta szívből fakad: "Mindhalálig hű akarok maradni hozzá!"

DZs: - Mit jelent ez?

NJ: - Azt, hogy nem hagyom el Őt, nem szakadok el Tőle, nem tagadom meg, ahogyan Péter tette, nem árulom el, mint Júdás, hanem hű maradok Hozzá, mint ahogyan hűségesek maradtak Hozzá annak idején a mártírok, akkor is, ha szenvedni kellett, vagy meg kellett halni Jézusért. Nekünk a mostani időben nem kell szenvednünk, de a Sátán nagyon ravasz, más módon is elszakíthat Urunktól, ha nem ragaszkodunk Hozzá.

DZs: - Hogyan működik a Sátán - például a Te életedben, és általában az emberek életében, és hogyan működik Isten? Ezt az ellentétet szeretném megérteni.

NJ: - Amikor a kommunista hatalom berendezkedett hazánkban, voltak akik magasabb fizetés reményében, anyagi előnyökért elhagyták, megtagadták Istent és a hívők gyülekezetét. A Sátán azonban ravaszabb eszközökkel is próbálkozik. Valakivel szemben ellenszenvet támaszt benned valami miatt. Ez már melegágya a szeretetlenségnek, a haragnak, sőt a gyűlöletnek. Az emberek előtt ez szalonképes bűnnek számít; nem olyan feltűnő, mint a lopás, paráznaság stb. Igaza van a közmondásnak: "Az ördög nem alszik." Nincs szabadságon, állandóan dolgozik. Viszont Isten is munkálkodik. Az a kérdés, kinek engedünk.

DZs: - Egy azonos időben, adott helyzetben egyszerre van jelen Isten és az ördög?

NJ: - Igen. Jézus azt mondja: "Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik; én is munkálkodom." A Sátán állandóan kísérti az embert. A nagy kérdés, hogy kinek engedünk.

DZs: - Ha már ezt a példát hoztad fel, hogy valakivel szemben ellenszenvet ébreszt bennünk a Sátán, és ez haragot szül; mi van akkor, ha igazságos a haragom, ha olyan valakivel szemben van ellenszenvem, aki erkölcsileg elfogadhatatlan cselekedeteket hajt végre, és a haragom igazságos? Vagy ez is ördögi cél?

NJ: - Nagyon érdekes ez a kérdés, mert az Újszövetségben olvashatunk arról, hogy az Úr Jézus is haragra gerjedt olykor. Amikor édesanyák gyermekeiket vitték hozzá, és a tanítványok rájuk szóltak, Márk szerint Jézus haragra gerjedt... A templomból kötélből készített ostorral űzte ki a kereskedőket. Ez az indulat azonban nem volt azonos a gyűlölettel. A bűn elleni felindulás elfogadható; de vigyáznunk kell, hogy ez ne váljék ember elleni haraggá, gyűlöletté.

DZs: - Nagyon nehéz elválasztani a személytől..., amikor valakiből csak úgy árad a gonoszság. Én eléggé széles sávban meg tudom érteni az embereket, sokáig elmegyek. Ahol azonban az előítélet kezdődik, ahol valakit azért üldöznek, mert a bőre színe fekete, vagy azért, mert zsidó, arab vagy cigány, ott már megáll a tudományom. Amikor a Ku-Klux-Klan égeti a keresztet, megkínozzák és meggyilkolják a templomban éneklő feketéket, akkor hogyan tudjak "ne haragudni"?

NJ: - Az biztos, hogy nehéz elválasztani a bűn elleni haragot a bűnt elkövető személy elleni haragtól.

DZs: - Jézus nevében teszik azt, amit tesznek, égetik a keresztet!

NJ: - Ez borzasztó. Régen, az inkvizíció idején is, főleg a jezsuiták, domonkosok jártak ebben elől. Ezek olyan szörnyű bűnök, amelyekért már bocsánatot kért a római katolikus egyház. Úgy tudom, hogy Paskai bíboros is bocsánatot kért Debrecenben, amikor a gályarabok emlékhelyét megkoszorúzta. A 18. században a pozsonyi törvényszék elé idéztek negyven protestáns lelkészt, mert ragaszkodtak evangéliumi hitükhöz. Gályarabságra ítélték őket. Egy holland tengernagynak sikerült egy részüket kimenekíteni élve, de a többségük ott halt meg. Sok szörnyű gonoszság történt az ellenreformáció korában; de az is szörnyű, amikor keresztény országok egymás ellen háborút viselnek, és a papok mindkét oldalon megáldják a zászlókat és a fegyvereket.
Visszatérve a témához - nehéz elválasztani a személy elleni haragot a bűn elleni haragtól, de azért törekednünk kell...

DZs: - ...és mindehhez, amit ugyancsak Jézus vár el tőlünk: "Szeresd ellenségedet!"

NJ: - Tehát nemcsak, hogy ne gyűlöld, hanem szeresd!

DZs: - Próbálom elképzelni, hogyan lehet ez, hogy ne legyen hamis, hogy azt mutassam mintha..., pedig nem is úgy van.

NJ: - Vagyis hogy képmutatóskodjam. Néhány évvel ezelőtt történt Magyarországon, hogy egy külföldi keresztyén házaspárt megtámadtak fiatal gonosztevők. A férjet, aki misszionárius volt meggyilkolták, a feleség életben maradt. Az asszony megbocsátott férje gyilkosainak, mert azt mondta, hogy valamiért ezt megengedte Isten.

DZs: - Neki sikerült. Belőlem az az érzés váltódik ki ezzel kapcsolatban, hogy inkább elmennék harcolni a KKK ellen. Belőlem a "Szemet szemért!" váltódik ki, hogy szembe kell velük fordulni, és meg kell védeni a feketéket! Persze tudom, hogy Martin Luther King sem ezt az utat választotta.

NJ: - Igen, ő nagyon bölcs volt, tiszta látású; és lám, neki sikerült. Úgy tudom, halálának napja ünnepnap az Egyesült Államokban.

DZs: - Mahatma Gandhi is az erőszakmentes harcot választotta, és ő is erőszak által halt meg. Isten és az ördög egyidejű jelenléte ezekben a példákban is bizonyított.

NJ: - Igen. Jézus a Sátánt e világ fejedelmének nevezi. Ezt itt a földön nem értjük meg, hogy Isten megengedi a világ fejedelmének romboló munkáját. Majd az örökkévalóságban megtudjuk.

DZs: - Én nem tudom ezt még megérteni. Eszembe jut Jób története is. Számomra elképzelhetetlen az, amit ott leírtak, hogy Isten alkudozik a Sátánnal, cselnek veti ki a saját emberét...

NJ: - De, ha a vége jó, minden jó. Azt látjuk, hogy végül is Isten győz.

DZs: - Addig tehát itt, e világban a Sátán a fejedelem?

NJ: - Igen, e világ, tehát az Isten-ellenes erők fejedelme. Ezt maga Jézus mondja.

DZs: - Ez annyira reménytelenné teheti az életünket!

NJ: - Nem reménytelen az életünk, ha ragaszkodunk Istenhez, ha hűek vagyunk Hozzá; akkor Vele együtt győzünk. A Jelenések könyve 2.,3. részében az ázsiai gyülekezetekhez írt levelek végén olvashatjuk, például: "Aki győz, annak enni adok az élet fájáról..." "Aki győz, annak nem árt a második halál..." Isten azt akarja, hogy Szentlelke segítségével győzedelmes legyen az életünk. Tegnap este nagyon szép alkalmunk volt. Józsué könyvéből hangzott az Ige. Józsué összehívja népét és felszólítja őket: "Válasszátok ki még ma, kit akartok szolgálni... De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk." Mi hívők, Isten gyermekei vagyunk a Krisztus által, mégis szinte naponként válasz előtt állunk, a helyzetek, a körülmények mindig döntés elé kényszerítenek minket. Pál apostol leveleiben, sok esetben egy harcoshoz vagy sportolóhoz hasonlítja a hívő embert, akinek meg kell küzdenie a győzelemért. A keresztyén élet nem valami kényelmes sétaút, hanem munka és küzdelem, nemes harc.

Második rész

NJ: - Ézsiás könyve 44. rész. 2. vers utolsó mondata és az azt követő versek: "Ne félj, szolgám, Jákob, Jesurun, akit kiválasztottam! Mert vizet árasztok a szomjas földre, patakokat a szárazra. Lelkemet árasztom utódaidra, áldásomat sarjadékaidra. Növekednek mint a fű a víz mellett, mint csatornák mentén a fűzfák. Egyik ezt mondja majd: Én az Úré vagyok! A másik Jákob nevére hivatkozik. A harmadik a kezére írja: Az Úré vagyok - és dicsekedve említi Izráel nevét. Ezt mondja az Úr, Izráel királya és megváltója, a Seregek Ura: Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs Isten!"
Spurgeon
magyarázata: "...vizet árasztok a szomjas földre..." "Gyermekeinkben természetük szerint nincs meg Isten Lelke, amint azt tapasztaljuk is. Sok mindent látunk bennük, s ezek aggodalomba ejtenek minket jövőjük felől; szorongó imádságra késztetnek. Ha fiúnk rossz útra tér, komolyan könyörgünk érte, hogy Isten ne hagyja őt elveszni, vezesse a helyes útra. Jobban szeretnénk, ha leányunk is inkább alázatos szívű hívő lenne, mint divatos kis királynő. Ez az ige bátorítson minket komoly reménységre, hiszen bátorítás az előtte való vers is: "Ne félj, szolgám, Jákob!" Ez oszlassa el félelmünket! Az Úr az Ő Lelkét ígéri, bőséggel és erővel árasztja ránk, és nyomában valóságos és örökkévaló áldás terem. Ez isteni áradat nyomán fejlődnek gyermekeink, míg egyik azt mondja majd: "Én az Úré vagyok, a másik Jákob nevére hivatkozik."
Erről eszembe jut kis unokám, Emese. Ma már tizenhárom éves, de akkor úgy ötéves lehetett. Éppen festett valamit, mi, felnőttek családunk gyermekeiről beszélgettünk, arról, hogy melyik mit választ majd hivatásának. Emese felemelte a fejét, nagyon komolyan rám nézett, és így szólt: " Én hívő leszek."
" A felolvasott ige olyan ígéret, amelyet számon lehet kérni az Úrtól ... - írja tovább Spurgeon. Időről időre határozottan könyörögnünk kell gyermekeinkért. Mi nem tudunk új szivet adni nekik, de a Szentlélek igen, hiszen meghallgatja a mi kérésünket. Mennyei Atyánk örömmel veszi az apák és anyák imáját. Vannak még szeretteink a bárkán kívül? Ne nyugodjunk addig, amíg velünk együtt nincsenek biztonságban az Úr tulajdon kezében!" - Ismerős ez a hasonlat, ugye? Noé idejében, az özönvíz során csak a bárkában levők menekültek meg. Sokan lehettek, akik a bárkába kapaszkodtak, egészen közel voltak, de nem voltak benn a bárkában. Ezt idézi most az író, hogy ne nyugodjunk, amíg szeretteink közül csak egy is nincs biztonságban az Úr kezében.
Ima: Köszönjük Istenünk az igei bátorítást, hogy Te vizet fakasztasz ott, ahol szomjú föld van. Bátorítasz minket, hogy gyermekeink, unokáink is a tieid lesznek. Hisszük, hogy nagyobb részben valóságban igaz ez, de tudod, hogy naponként könyörgünk Ágiért és Emeséért, hogy őket is vond be szereteted körébe, hogy ők is fogadjanak be Téged, adják át életüket Teneked. Könyörgök a hívő szülők gyermekeiért, hogy elmondhassuk mindannyian, akik a tiéid vagyunk, amit Józsué mondott annak idején: "Én és az én házam népe az Urat szolgáljuk." Arra kérlek Istenem, áldd meg együttlétünket, legyen ez hasznos, áldásos; terjeszd ki ránk áldó kezed, és maradj velünk ígéreted szerint, Urunk Jézusért! Ámen!

DZs: - Atya, Fiú, Szentlélek, három személyben egy Isten. Nekem a "személy" szó annyira antropomorf.

NJ: - Igen, elég sok antropomorfizmus van a Bibliában. Például az Úr szeme , az Úr keze . Amikor az Úr Jézus bemerítkezett a Jordán folyóban, "kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Lelke galamb formájában aláereszkedik, és Őreá száll. És hang hallatszik a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm." /Mt 3:16,17/

DZs: - Én ezt úgy tudnám elképzelni, hogy különböző alakokban, megnyilvánulási formákban ugyanaz a lényeg mutatja meg magát.

NJ: - A lényeg ugyanaz: Isten, Krisztusban emberré lett, hogy meg tudjon minket váltani.

DZs: - Ez volt a feladata.

NJ: - Mi mindannyian bűnösök vagyunk, bűnökkel terhelten születünk. Az egyik bűnös ember nem tudja megváltani a másik bűnös embert. Éppen ezért, Istennek kellett emberré lenni, Jézusban. Megjelent, és folyamatosan részt vállalt az emberi lét nyomorúságaiból, terheiből. Ezért együtt tud érezni velünk, meg tud indulni gyarlóságainkon, hiszen Ő is megkísértetett mindenekben a Sátán által, de bűnt nem követett el. Csodálatos mindez, emberi értelemmel felfoghatatlan. Az unitáriusok tagadják a Szentháromságot, tagadják Jézus istenségét. Szerintük Jézus csak ember, tökéletes ember.

DZs: - Prófétának hívják?

NJ: - Ő próféta is, aki tökéletesen kijelentette az Atya akaratát, az unitáriusok azonban csak prófétának, tehát csak embernek tekintik. Jézus halála a Szentírás szerint és a keresztyén egyházak tanítása szerint váltsághalál, az Ő vére érdeméért nyerünk bűnbocsánatot és örök életet. Az unitáriusok szerint Jézus vértanú-halált szenvedett.

DZs: - Isten a Szentlelken keresztül működik bennünk?

NJ: - Igen. "A bennetek lakozó Szenlélek által..." - olvassuk a Szentírásban. Láttad már valaha az elektromos áramot?

DZs: - Csak, ha éppen szikrázott.

NJ: - Működésében láthatjuk az elektromos áramot az izzóban, vagy amikor melegíti a tűzhelyet és így tovább. Ugyanígy működésében látjuk a Szentlelket is, ahogyan bennünk munkálkodik: hogyan élünk, hogyan szolgálunk, ez mind az Ő műve. Ő az, aki kiformálja bennünk a krisztusi jellemet. Ezt nevezzük a Lélek gyümölcsének, ami a szeretet, öröm, békesség, türelem, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás . /Gal 5:22/

DZs: - Ezek a Lélek gyümölcsei.

NJ: - Egyes számban. A Lélek gyümölcse . Kell, hogy a keresztyén embert a Lélek valamennyi gyümölcse egyszerre jellemezze. Ugyanakkor vannak a Léleknek ajándékai is. Ilyen például a prófétaság Lelke. Próféta az, aki Isten akaratát közvetíti: a lelkipásztorok, igehirdetők, evangélisták. Vannak azután úgynevezett jel-ajándékok, amelyek Isten munkájának szemmel látható külső jelei. Főleg az első században voltak nyilvánvalóak. Ilyen például a nyelveken szólás.

DZs: - Mit jelent a nyelveken szólás?

NJ: - Aki nyelveken szól, maga sem tudja, mit mond, ám akik hallgatják megérthetik, ha van valaki, aki lefordítja, megmagyarázza a hallott szavakat. Nézetünk szerint a nyelveken szólás sikamlós talajra viheti az embereket; és ezt a Sátán kihasználja. Volt olyan eset, amikor a gyülekezetben valaki nyelveken szólt, másvalaki viszont értette azt az idegen nyelvet, és kiderült, hogy a nyelveken szóló nem tett mást, mint folyamatosan káromkodott. A Sátán is adhat ilyen ajándékot. Mi nem gyakoroljuk. A karizmatikus közösségek tagjai igen. (Pünkösdiek, Agapé gyülekezet, a Hit gyülekezete stb.) Pál apostol, többek között így ír erről: "Igyekezzetek pedig a hasznosabb ajándékokra. És ezen felül még egy kiváltképpen való utat mutatok nektek..." és ezután leírja a "Szeretet himnuszát". /1Kor 13 /

DZs: - Olvasom a Bibliát: a próféták jelt kapnak, hallják Isten hangját, kinyilatkoztatásban részesülnek, valami égni kezd, valami szétreped... olyan jeleket kapnak, amelyek nyilvánvalóvá teszik számukra Isten jelenlétét. A mi korunkban vannak hasonló történések?

NJ: - A Biblia lezárult. Isten egy könyvbe foglalta kijelentését, és ez nekünk elég. Rengeteg káros megnyilvánulása van annak, ha valaki nem így hiszi, aki azt mondja, hogy ő most is kap kijelentéseket Istentől. Mi, baptisták ragaszkodunk a Bibliához, a benne foglalt isteni kijelentéshez. Hisszük, hogy a Szentlélek ott munkálkodott az egyházatyák szívében, amikor a kánont lezárták. A Károli fordítású Bibliában még az úgynevezett apokrif könyvek sincsenek benne. Például a Makkabeusok könyve azt a négyszáz évet írja le, amelyik nincs benne a kanonikus könyvekben.

DZs: - El sem tudod képzelni, hogy napjainkban is történjenek csodák?

NJ: - Csodák ma is történnek, de olyan kijelentés, amely ellenkezik a Biblia tanításával, nem lehetséges. Egyénre szóló kijelentések vannak, de ezek nincsenek ellentétben a Biblia kijelentéseivel. Például meg van írva : "Ne szerkesztessetek egybe felemás igával (Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában)" Vagyis, te, hívő fiatalember, ne vegyél feleségül hitetlen lányt. De, hogy személy szerint kit vegyen el egy hívő fiatalember, az nincs megírva a Bibliában. Nos, itt lép be az isteni kijelentés: ne a Klárit, hanem az Ilonkát vedd el feleségül! Nekem álomban jelentette ki az Úr, s az Ilonkát vettem feleségül. Negyvenegy évig éltünk együtt boldog házasságban.

DZs: - Tehát ma is vannak csodák.

NJ: - Vannak. Az is csoda, hogy én egyáltalán még élek. 1969-ben epeműtétem volt. (Az epehólyag perforált.) Azt mondta az adjunktus, aki megműtött, csoda, hogy megmaradtam. 1984-ben a mentők kórházba szállítottak szívritmuszavar miatt. Két hét múlva hazaengedtek. A zárójelentésben az áll, bármely percben meghalhatok. Ötödik éve járok a kardiológiára, ahol a doktornő így nyilatkozott: Nagy bácsinak különleges szíve van. Elélhet akár tíz évig is, de a másik megállapítás is igaz lehet.

DZs: - Amikor az ember ilyen halálközeli betegségben szenved, milyen érzései vannak?

NJ: - Istennek legyen hála, soha nem volt, és most sincs halálfélelmem.

DZs: - Nem is tudod, milyen a halálfélelem?

NJ: - Nem. A háború alatt, amikor ostromolták Budapestet, a Szent István körúton voltunk elszállásolva. Felsőbb parancsra el kellett gyalogolnom valahová. Itt is, ott is csapkodtak a lövedékek, de engem nem zavart. Az Úr megőrzött. Célja volt velem.

DZs: - Amikor nagyon komoly betegség kerülget mégis, milyen érzéseid vannak?

NJ: - A zsoltáros Dáviddal vallom: "Uram, a Te kezedben van életem ideje." /Zsolt 31:16/

DZs: - Teljes ráhagyatkozás.

NJ: - Igen, teljes ráhagyatkozás.

DZs: - Egész életed a teljes Istenre hagyatkozás.

NJ: - Igen. Isten kegyelme által vagyok, aki vagyok.

DZs: - Igen, a kegyelem... Engem körülbelül tizenkét éves koromban döbbentett meg komolyabban a halál ténye. Anyukám mellett álltam, és megkérdeztem tőle: szeretne-e fiatalabb lenni. Szégyellős mosollyal válaszolta: hát persze, kislányom. Ránéztem, és tudtam, nem lehet többé fiatalabb... És belémhasított az a borzasztó szomorú érzés, hogy a szüleim meghalhatnak, aztán meg, hogy én is... Egész betege lettem ennek. Hosszú ideig velem kellett valakinek aludni, fogni a kezem. Gyakorlatilag azóta is, egész életem egy merő halálfélelem. Az egyik barátnőm egyszer azt mondta: gondold azt, hogy örökké élsz; ne azon töprengj, hogy mikor halsz meg. Ez segített.

NJ: - Ez viszont valóságellenes. Van egy nagyszerű ige János apostol levelében: "A szeretet kiűzi a félelmet." /1Jn 4:18/ Isten szeretete kiűzi szívünkből a félelmet. Ha valaki ezt elfogadja, elmúlik a halálfélelem.

DZs: - Elfogadom én is, olvasom a Bibliát minden nap, próbálok elmélyülni, de egyszer csak kizökkent a világ, aztán ismét visszafordulok... De az a határtalan nagy bizalom, amelyet látok Nálad is, ahogyan Istenre tudsz hagyatkozni, sajnos, nálam ez még nincs meg. Hiába szeretném, hogy meglegyen; ezért kérdezem újra és újra: hogyan dolgozik a Lélek?

NJ: - Ezt nehéz elmondani, el kell fogadni, át kell élni.

DZs: - Nyílván a Sátán kísértése jelen van egy napon belül is, éppúgy, mint az isteni gondviselés. Nyílván, aki nem növekedett úgy a hitben, mint te, azt könnyebben kísérti a Sátán. Túlságosan sok hitetlen emberrel dolgozom együtt a művészvilágban, és rossz hatással van rám a gonoszkodás, irigység, presztízsharc. Te már védett vagy; én nem vagyok ilyen védett. Nekem ott kell dolgoznom kint a világban, velük együtt. Amit a világban építgetek, az hamar leomlik, és újra kell és újra... Nagyon nehéz, elkeserítő, hogy milyenek az emberek... Miért éppen az ember a kiemelt lény, amikor az állat nem követ el annyi gonoszságot, főleg nem tudatosan. Miért az embert választotta ki Isten?

NJ: - Mert Ő a saját képére és hasonlatosságára teremtette meg az embert. Az állat nem értelmes lény.

DZs: - Ezt mondjuk mi. De nem tudhatjuk, hogy például egy kutyának milyen jelrendszere van... Egy kutya megérti, megérzi, hogy gazdája mit vár el tőle, kommunikál vele; de vajon ez fordítva is igaz? Mi, emberek használjuk a tudásukat: vakot vezetnek, romok alól mentenek ki embereket, gyerekekre vigyáznak, boltba mennek vásárolni... Mit jelent az, hogy Isten a saját képmására és hasonlatosságára teremtette az embert? Hiszen Isten nem ember formájú.

NJ: - Ez a hasonlatosság nem a külsőre vonatkozik. Az ember az, aki tud ítéletet alkotni, következtetni, fogalmakat alkotni, tervezni, létrehozni valamit. Bár az állat is tud fészket rakni, de az ember csak felsőbbrendű lény, ezt még az evolúció hívei is úgy tanítják, hogy az ember a csúcs. Bibliánk alapja is: a teremtés koronája. Ezt az istenképűséget a bűn elhomályosította, de Isten az embert felelősséggel ruházta fel, öntudatosan, szabad akarattal választhat; választhatja a jót vagy a rosszat; nem dróton rángatott bábuk vagyunk.

DZs: - Aki a bűnt választja abban nincs jelen a Szentlélek?

NJ: - Nincs. Csak Isten gyermekeiben, akik Krisztus által élnek, bennük lakozik és munkálkodik a Szentlélek.

DZs: - Azt hiszem Tivadartól (Macher Tivadar baptista lelkész) hallottam az alábbi esetet: Egy bűnös életet élő ember, egyszer csak leesett egy szikláról, és esés közben megtért. Mivel nem halt meg, el tudta mesélni történetét. Ha meghal, embertársai nyilván azt gondolták volna, bűnös volt, elkárhozott. Pedig esés közben megtért. Hát, hol a határ?

NJ: - Amikor megtért, másodperceken belül benne volt a Szentlélek. A Szentlélek munkálkodhat egy hitetlenben is, olyan értelemben, hogy ott van körülötte. Lehet, hogy folyamatosan készteti őt arra, hogy elfogadja Isten kegyelmét.

DZs: - Kívülről hat befelé?

NJ: - Amikor nincs még a szívében, de a lehetőség, hogy beköltözzék az ember szívébe, és ott lakozást vegyen, valóban minden ember számára adott. Jó minderről elmélkedni, de inkább a gyakorlatban kell átélni.

DZs: - Kell nekünk azzal foglalkozni, hogy mi lesz?

NJ: - Igen, azok alapján, amiket Isten megjelentetett nekünk a Bibliában. A bűn zsoldja a halál. Aki csak testben születik meg, vagyis egyszer születik, kétszer hal meg: egyszer testi halállal, egyszer lelki halállal (kárhozat!). Aki pedig kétszer születik (testi születés utáni újjászületés) az csak egyszer hal meg (testi halál).

DZs: - Mit jelen az "elragadtatás"?

NJ: - Pál apostol egy ideig úgy gondolta, hogy megéri az elragadtatást, amikor az Úr Jézus magához veszi a gyülekezetét. "Mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, éppen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak." "...feltámadnak először az elhunytak, aztán mi, akik élünk és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk." /1Thessz 4:15-18./ Azután Pál belátta, hogy egy bizonyos időnek el kell telnie. Mi most már közelebb vagyunk hozzá. Megjelent egy háromkötetes könyv az elragadtatásról; egy film is bemutatta, hogyan ragadja magához Jézus a gyülekezetet.

DZs: - Az eklézsiát.

NJ: - Igen, az Ő vérén megváltottakat. Amikor Ő eljön, a halottak (az Úrban elhunytak) feltámadnak dicsőséges testben; a Földön élő hívők pedig elragadtatnak.

DZs: - És akiket elhamvasztottak?

NJ: - Isten őket is feltámasztja. Aki teremteni tudott, az a hamvakból is fel tud támasztani.

DZs: - És mit jelent az "üdvösség"?

NJ: - Örök élet Krisztus által a dicsőségben, Isten közelségében. Amikor Zákeus, a gazdag vámszedő megtért, Jézus ezt mondta: "Ma lett üdvössége ennek a háznak." Akinek üdvössége van, az érzi, hogy az örök élet már a földön az övé, amely a test halála után teljessé válik.

Harmadik rész

DZs: - Nekem azért rokonszenves a baptista gyülekezeti élet, mert - legalábbis itt, Angyalföldön - azt tapasztalom, hogy a hívők egyszerű, tiszta életet élnek, élő hitük van. Hogyan jött létre a baptista mozgalom?

NJ: - Vissza kell mennünk a történelemben a reformáció koráig. Négy irányzata volt a reformációnak: lutheri, kálvini, anabaptista és unitárius. A baptisták elődei tehát az anabaptisták voltak, újrakeresztelők (habánok, kiváló iparosok). Mária Terézia nagy üldözője volt az anabaptistáknak. Bethlen Gábor Erdélybe hívta őket, de onnan is menekülniük kellett Oroszország felé. Azután valahogy elhalt ez a mozgalom. Az újabbkori baptista misszió Angliában indult el, valószínűleg volt anabaptisták által. Itt már 1630-ban működött baptista gyülekezet. Innen került át az európai kontinensre, Hollandiába és Németországba, onnan pedig Magyarországra. Az 1846. évi hamburgi tűzvész után sok magyar iparoslegény utazott ki, a város újjáépítésén dolgoztak. Közülük néhányan megtértek. Hazatérve, munkájuk mellett hirdették az evangéliumot, kezdetét vette a baptista misszió Magyarországon is. A szabadságharc leverése után megtorpant a misszió terjedése; néhány kisebb csoport működött. 1873-ban Meyer Henrik Németországból Budapestre (Pest-Buda) költözött, és elindította az újabbkori baptista missziót, mely nagyon gyorsan terjedt Budapesten és az Alföldön. 1914-ben már huszonnyolcezer tagja volt a közösségnek. Az I. világháború, majd a trianoni országcsonkítás következtében a létszám hétezerre csökkent. 1938-ra megkétszereződött (tizennégyezer). Sajnos ezt a létszámot mindmáig, ötvenöt év elteltével sem értük el. Jelenleg tizenegyezer körüli a magyarországi bemerített, úrvacsorázó baptisták száma. A gyermekek és családtagok száma körülbelül ötezer.

DZs: - A párbeszéd Istennel (imádság) a baptistáknál hangosan történik. Isten ismeri az életünket, Ő tudja legjobban, mire van szükségünk. Miért van szükség a hangos imára?

NJ: - Azért a hívők imájának nagy része is csendben történik. Itthon, magányomban, csendességben beszélek Hozzá. Korábban nekem is volt olyan elgondolásom, hogy csendben, közösen kellene imádkozni az imaórákon. De megértettem, hogy lehet épülni egymás imája által is, bekapcsolódom a másik testvér életébe, helyzetébe. Ennek is van áldása, persze akkor, ha az imádság őszinte szívből fakad.

DZs: - Minden imára rá lehet mondani az "áment"?

NJ: - Régen történt. Egy csütörtök esti imaórán bejött imaházunkba egy férfi, és elkezdett imádkozni. Már a harmadik, negyedik mondatnál fel lehetett ismerni, hogy az illető a Jehova tanúi közé tartozik, mégis elég sokan mondtak imájára áment. Akkor visszatartottam a jelenlévő testvéreket, és megbeszéltük a dolgot. Kértem őket, jobban figyeljenek az imádságokra, s ha valaki olyasmit mond, ami bibliai felfogásunkkal ellenkezik, ne mondjanak rá áment. Az "Ámen" ugyanis azt jelenti: "Úgy van!" , "Úgy legyen!"

DZs: - Azt mondtad, hogy Isten, imáidra válaszul személyesen adta neked feleségedet. Ennyire nagy az ima ereje? Hogyan kell ezt érteni?

NJ: - Az ima alapja a Benne való bizalom, az a tény, hogy mi az ő gyermekei vagyunk, Ő a mi mennyei Atyánk. Jézus maga bíztat arra, hogy kérjünk, keressünk, sürgessünk. Már az Ószövetségben is olvashatunk imádságra buzdításról: "Hívj segítségül engem a nyomoruság idején, én megszabadítlak téged, és te dicsőítesz engem!" /Zsolt 50:15/ "Vessed az Urra a terhed, Ő gondot visel rólad..." /Zsolt 55:23/ Az Újszövetségben: "Minden gondotokat Őreá vessétek, mert néki gondja van reátok!" /2Pt 5:7/ Imádságaink meghallgatásának alapja részint Isten ígérete, szeretete, gondviselő kegyelme, másrészt pedig az, hogy teljesen rábízzuk magunkat. Ami javunkra van, azt Ő készséggel megadja. Hitünk alapja, életünk zsinórmértéke a Biblia, Isten Igéje. Ennek kijelentését, tanítását az emberek különbözőképpen értelmezik. Ezért van többféle vallásfelekezet.

DZs: - Én, katolikusnak vagyok megkeresztelve, bérmálkoztam is. Mostanában viszont sokat járok a baptista közösségbe; "baptista szimpatizáns" vagyok. Ugyanakkor nem tudom lekötni magam egyik egyházban sem, mert, hogy Simone Weil filozófusnő szavaival éljek "...semmi sem fájdalmasabb számomra, mint annak a gondolata, hogy ezzel elhatárolom magam a nem hívők hatalmas szerencsétlen tömegétől...". Ugyancsak Weil gondolataival: "...korunkban, amikor az emberiség oly nagy része elmerült a materializmusban, Isten akarata vajon nem az, hogy legyenek férfiak és nők, akik Istennek, Krisztusnak szentelik magukat, s mégis az egyházon kívül maradnak?" Simone Weil 1943-ban egészen pontosan megfogalmazta az én mai gondolataimat.

NJ: - Aki elfogadja Isten kegyelmét, a Krisztusba vetett hitet, azt a Szentlélek újjászüli és bekereszteli, beépíti Krisztus testébe, a gyülekezetbe. A gyülekezetben növekedve, megerősödve végzi a szent munkát, az emberek Jézushoz vezetését.
Egyébként miután megszülettem, engem is megkereszteltek az újpesti református templomban. Hivatalosan református voltam 22 éves koromig. 13 éven át, heti két órában tanultam református hittant. A keresztségről vallott felfogást kivéve baptista hitvallásunk megegyezik a református hitvallással. Amikor először megkereszteltek, öntudatlan csecsemő voltam. Később elfogadtam az Újszövetség tanítását, hogy első a hit, s azután következik a keresztség. "Aki hisz, és megkeresztelkedik..." - és nem fordítva. Mi, baptisták ragaszkodunk ahhoz, hogy a keresztséget öntudatos embereknek, hitvallóknak szolgáljuk ki, mint a másik sákramentumot , az úrvacsorát. Ezért, amikor tizenhat éves koromban elfogadtam Jézus Krisztust, mint személyes Megváltómat, bemerítkeztem, és az újpesti baptista gyülekezet tagja lettem, jóllehet hivatalosan még református voltam, az akkori egyházi törvények alapján. Ma már egészen más a helyzet. Az állam által elfogadott hitvallásunk és szervezeti szabályzatunk szerint - ha egy másik egyház tagja megtér, bemerítkezik és tagja lesz egy baptista gyülekezetnek, ezzel automatikusan megszűnik előző egyháztagsága.

DZs: - A bemeríkezésnek milyen rétegei vannak?

NJ: - Amint már mondtam, első feltétele a hit, a megtérés. Péter apostol az első pünkösd napján így szólt azokhoz, akiket megérintett igehirdetése: "Térjetek meg és keresztelkedjetek meg...!" A keresztség formájára nézve is ad eligazítást az Újszövetség. Az eredeti görög szó, baptidzo=bemerítés, a hitvalló teljes vízbemerítése. A bemerítés az újjászületés két mozzanatát ábrázolja ki. Erről szól a Róma 6:3,4: "Nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az Ő halálába kereszteltettünk. A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járunk." Amikor tehát a lelkipásztor bemeríti a hitvallót, mintegy eltemeti a hullámsírba, utána kiemeli; ez utóbbi jelenti az új életre való feltámadást. Mi ragaszkodunk ahhoz is, hogy mindez fehér ruhában történjék.

DZs: - Ez is bibliai eredetű?

NJ: - A fehér ruha jelkép. A Bibliában több helyen olvashatunk fehér ruháról, menyegzői ruháról. Jézusnak a királyi menyegzőről szóló példázatában a király bemegy a menyegzős terembe, meglát egy embert akin nincs menyegzői (fehér) ruha. Ezt az embert eltávilították a menyegzőről. A Jelenések könyvében a 7. részben János látja az üdvözültek seregét fehér ruhában. "Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számlálni. Minden nemzetből, törzsből, népből, nyelvből. Ott álltak a trónus előtt és a Bárány előtt fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak..." "Aki győz, fehér ruhába öltözik..." /Jel 3:5/ Nem tudunk egyetérteni azzal a - főként amerikai - gyakorlattal, amikor utcai ruhában merítik be a hitvallókat.

DZs: - Talán mégis jobb, ha így merítik be, mintha egyáltalán nem merítenék be őket.

NJ: - Nem értünk egyet ezzel a lezserséggel. Az orosz nyelvű baptisták folyóirata, a Bratszkíj Vesztnyik majd' minden száma közöl bemerítési fényképeket a beszámoló mellett, olykor 25-50 bemerítkezettről, és mind fehér ruhában van, pedig ők szegényebbek, mint az amerikaiak.

DZs: - Akiket János bemerített a Jordánba, azok utána továbbmentek útjukon, kicsit hasonlóan ahhoz, ahogyan az amerikaiak teszik...

NJ: - Amikor már megszerveződött a keresztyén egyház, az első századokban a keresztelendők fehér ruhába öltöztek. Sokáig a bemerítkezést gyakorolták. Erről tanúskodnak a baptisztériumok , a bemerítő medencék. Később, amikor már nem volt alkalmas hely, fejleöntéssel kereszteltek, és bevezették a csecsemő keresztséget.

DZs: - Nekem azt mondta egy katolikus barátnőm, hogy a pici baba, aki világra jön, ha keresztség alá kerül, arra Isten vigyázni fog, védettebbé válik a világi történésekkel szemben, mintha nem keresztelnék meg, kevésbé lesz kiszolgáltatva a gonosznak.

NJ: - Amikor az édesanyák Jézushoz vitték kisgyermekeiket, s a tanítványok nem akarták őket odaengedni, Jézus így szólt: "Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket tőlem, mert ilyeneké a mennyeknek országa." - pedig ezek a gyermekek nem voltak megkeresztelkedve. A keresztségnek önmagában nincs üdvözítő ereje. Úgy mondják, hogy hazánkban hatmillió katolikus él. Jó, ha egytizede jár templomba, hogy van-e közösségük Istennel, nem tudom, de a többi ötmilliót hiába keresztelték meg, ha tagadják Istent, és ki tudja, hogyan élnek, milyen az életük. A keresztvíz önmagában senkit nem üdvözít.

DZs: - A bemerítkezés kötelezően maga után vonja, hogy az illető az adott közösség tagja lesz? Vagy csak bemerítkezik, meghal a bűnnek, és Jézusé lesz?

NJ: - Ha valaki megtér, s Krisztusba vetett hitének vallomására bemerítkezik, azt a Szentlélek beépíti a Krisztus testébe, az egyházba. Ennek látható formája a helyi gyülekezet, amelynek tagjai megtért, bemerítkezett hívők. Az Újszövetség többször is megerősíti ennek fontosságát. Nem lehet magányos hívő életet élni. Valamelyik evangéliumi keresztyén gyülekezethez tartozni kell.
A budai baptista gyülekezetben előfordult, hogy egy református asszony, felismerve a bemerítés fontosságát, megkérte a baptista gyülekezet lelkipásztorát, hogy merítse be. Ez megtörtént, majd az asszony visszatért a református gyülekezetbe. A református egyház hivatalosan a csecsemő-keresztséget vallja és gyakorolja. Nem tudom, hogy a református lelkész mit szólt az asszony bemerítkezéséhez.

DZs: - Előfordulhat, hogy az ember mindenhova akar menni, de közben sehova sem tartozik...

NJ: - Mindenhova, azaz sehova. Az Ökumenikus Tanácshoz tartozó egyházak is hangsúlyozzák, hogy megtartják a maguk identitását, ugyanakkor készek együttműködni a többi egyházzal. Emlékszem arra, hogy korábban - gyermek- és ifjúkoromban - micsoda ellentétek voltak katolikusok és protestánsok között ( Banga páter, Ravasz református püspök ). Akkor még nem tartottak ökumenikus imahetet. Ellenben működött az Alliansz Szövetség , amelyhez reformátusok, evangélikusok, baptisták, metodisták és az Üdvhadsereg tartoztak. Ma is van Alliansz-imahét. Tivadar nem híve az ökumenikus együttműködésnek, ezért gyülekezetünk inkább az Alliansz-imahetet tartja.

DZs: - Most van az ökumenikus imahét.

NJ: - Nem minden gyülekezet tartja együtt a római katolikus egyházzal. Ezt én sem támogatom. A református, evangélikus egyház és közöttünk egy keskeny árok húzódik, amelyet könnyen átlépünk. A katolikusok és köztünk viszont szakadék tátong.

DZs: - Ez ennyire komoly? A múlt miatt? Melyek a legfontosabb ellentétpontok?

NJ: - Sajnos, ők egyre messzebb mennek az igeellenes tanításban. Ilyen például Szűz Mária és a szentek túlzott tisztelete, imádása; az átlényegülés tana; a pápaság intézménye... Az Ave Mária dallama ( Gounod, Schubert ...) nagyon szép. Szövegének első része igei: "Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között" (tehát nem "kegyelemmel teljes", mert csak az Isten kegyelemmel teljes). "...áldott a te méhednek gyümölcse" - ezt Erzsébet mondja az őt meglátogató Máriának. Eddig tehát igei. Ami ezután következik, az igeellenes: "Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért most és halálunk óráján! Ámen!"
A másik az átlényegülés tana . Eszerint, az ostya átlényegül Krisztus valóságos testévé és vérévé. Amikor Jézus ezt mondta "Ez az én testem, ez az én vérem..." - ott volt testileg a tanítványaival. Többször mondott Jézus "én vagyok" kezdetű kijelentéseket. Például: "Én vagyok az út, az igazság és élet..." "Én vagyok az ajtó..." "Én vagyok az élet kenyere..." Ezekben a kérdésekben egyek vagyunk a protestáns egyházakkal. Amiben egyek vagyunk a katolikusokkal, az az "Apostoli hitvallás". Utolsó mondatainak egyike: "Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat..." jelentése a következő: azok alkotják az eklézsiát, Krisztus gyülekezetét, egyházát, akik hisznek Őbenne. A római egyház sokáig azt tanította, hogy ő az egyedül üdvözítő egyház. Most meg már átestek a ló másik oldalára, amikor képesek arra, hogy együtt imádkozzanak a buddhista Dalai Lámával. Ez már teljesen abszurdum.

DZs: - Igen, de a kizárólagosság nehezen emészthető...

NJ: - A szinkretizmus viszont veszedelmes dolog. Jézus ezt mondja: "Senki nem mehet az Atyához, csak általam." /János 14:6/ "Nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, mely által üdvözülhetnénk." /ApCs 4:12/ És ez a név: Jézus.

DZs: - Jean Vanier katolikus szerzetes szépen fejezi ki Jézus lényeget. Ugyanakkor elmondja, igenis figyelhetünk azokra, akik más vallásúak, például keletiek, akik a csöndbe burkolózva, a meditáció során találkoznak Istennel; a csöndben ott van Jézus, ott van Isten..., és ez elfogadható..., talán a baptistáknak is...

NJ: - Ennek az a veszélye, hogy az Ige, amelyben Isten határozottan kijelenti magát, esetleg második vagy harmadik helyre kerül. Valaki sokkal inkább figyel önmagára, a szívére a belső csönd által. Ez sikamlós terep; sok igeellenes tévtanítás származott már az ilyen csöndbe burkolózó meditációból. A minap a Baptista Teológia lévéltárában találkoztam Hetényi Attila nyugalmazott szolgatársammal, s a Teológia egyik tanárával, aki a Rózsák terei katolikus templomból egy érdekes szórólapot hozott a levéltárosnak. Ebben a templomban volt az ökumenikus imahét, amelyen ő is részt vett. Elmondta, hogy a katolikus pap áldásos evangélizálást tartott. Megkérdeztem, előhozta Szűz Máriát...?
Nem, nem - mondta, Krisztus volt a középpontban.

Üröm, 2000. február
Dárdai Zsuzsa