Hiperkereszt
A Nyugat Kertje - John A. Hiigli kiállítása a K.A.S. Galériában, 2006.

Az előző Szimmetria Fesztivál (2004) képzőművészeti programjának középpontjában a huszadik század napjainkban is továbbélő geometrikus képzőművészeti irányzatai álltak. Ezen irányzatokon belül is hangsúlyozott szerepet és külön kiállítást szentelt a fesztivál a MADI (mozgás, absztrakció, dimenzió, invenció) irányzatának, amely a konstruktivizmus geometrikus jellegét megőrizve többek között kilépett a kép síkjából, szakított a téglalap szabta keretek korlátival, és vállalta a színek kontrasztja által kínált variabilitást. Párhuzamosan neves magyar geometrikus mesterek és meghívott külföldi alkotók szimmetria vonatkozású művei kerültek bemutatásra. Többek között John Arden Hiigli New York-i képzőművész hatalmas méretű vásznon megfestett poliéderes modellje.

Hiiglit olyannyira megragadta a MADI felszabadító ereje, hogy a fesztiválra készített és a tengerentúlról repülőgéppel ideszállított óriási vászonfestményét a Mobil MADI Múzeumnak ajándékozta, majd miután hazatért, a szabad geometria tanulmányozásába és MADI szellemiségű képek festésébe kezdett. Ennek eredményeként a Moszkvában 2006. májusában Alapítványunk által rendezett nemzetközi supreMADIsm fesztiválon két nagyméretű formázott művel szerepelt, amelyek, a moszkvai fesztivált követően ugyancsak a Mobil MADI Múzeumba kerültek. Az itt bemutatásra kerülő három mű - Nyakas Ilona galériavezetőnek köszönhetően - a Fesztivál időtartama alatt együtt látható, ebben a kis ékszer-galériában.

Milyen összefüggés található a geometrikus képzőművészeti alkotások, a matematikai vonatkozások és a pedagógiai munka között? Ez itt a kérdés. Az összefüggés középpontjában maga a művészpedagógus, gondolkodó, John Arden Hiigli áll.

Azt mondják, egy rendkívüli objektummal találkozva az ember átalakul. Johnban is lejátszódott egy ilyen transzformáció, amikor az 1960-as évek közepén egy wisconsini parkban meglátott egy geodéziai kupolát, amelynek esztétikuma, a belőle áradó békés nyugalom, és a "Földvédő gondolat" a "szépség" matematikai összefüggéseinek kutatására indította.

Hiigli transzformációs geometria iránti érdeklődése akkor mélyült el, amikor egyetemistaként New Yorkban a kisgyermekek képzését kutatta, és szakdolgozatát Fullerről (akivel később igazi mester-tanítvány viszony alakult ki) és Piaget-ról írta. "A gyermek térérzékelése" című könyvében Piaget leírja a "Három Hegy kísérletet", a kognitív pszichológus mesteri eszközét, amely a következőkből áll: egy zöld hegy jobbra elől, rajta házikó; balra barna hegy, magasabb a zöldnél, kissé hátrébb, csúcsán piros kereszttel; a háttérben a legnagyobb hegy, amely szürke, s csúcsát hó födi.

A különböző korú - és különböző tapasztaltsági szinten álló - gyerekeket arra kérik, hogy képzeljék el és írják le a különböző nézőpontokból tapasztalható perspektíva változásait. Ez transzformációs geometriai probléma, amely a nézőpontok koordinálását és a relációk megtöbbszörözését feltételezi: a balra-jobbra, fent-lent és elől-hátul viszonylataiban.

A transzformációs geometria, a topológiai tér minőségi viszonyainak megértése elengedhetetlen az alaposabb tudáshoz és ahhoz, hogy felelni tudjunk a mennyiségi relációk komolyabb kihívásaira, amelyek a projektív térrel (nézőpontok), az affin viszonyokkal (párhuzamosság) és az euklideszi térrel (mérés) kapcsolatosak. Ezek megértése az olyan egyszerű tevékenységekhez is szükséges, mint a cipőfűző megkötése, ékszerek felvétele a tükör előtt állva, borotválkozás, polcépítés, nem szólva a matematika és tudomány összetettebb kérdéseiről.

Ugyanakkor ezeket az elveket még a legjobb iskolákban sem ismerik és értékelik eléggé, nemhogy a harmadik világban, és nélkülük a gyerekek kognitív és művészi kibontakozása elhal, elakad, művészeti és matematikai és tudományos igyekezetük gyöngül, az önmagukba mint kompetens egyénekbe vetett hittel egyetemben.

John és felesége, a francia származású Dominique Bordereaux, New Yorkban, 1971-ben, kislányuk születését követően megalapították a francia-amerikai magán iskolaelőkészítőt a "Nyugat Kertjét" "Le Jardin á l' Quest", amelynek bázisát John részéről Piaget és Fuller adta, Dominique részéről pedig a skót Alexander Sutherland Neill 1921-ben alapított és mind a mai napig provokatív erővel ható Summerhillje.

A játszócsoportban John és munkatársai tudatosan építenek a művészeti, matematikai és a tudományos ismeretek játékos elsajátíttatására, a gyermekekben meglévő képességek szabadságba ágyazott kiteljesítésére. A Nyugat kertje óvodáskorú gyermekekkel foglalkozik. 1999-ben John létrehozta, nonprofit szervezetként a Le Jardin Galerie-t, a Le Jardin á l'Quest iskola gyermekei részére.

Hiigli Stephen Weillel, az IBM számítógépes rendszertervezőjével dolgozik együtt, a Mathematica computergrafikai programot használja, amely lehetővé teszi, hogy pontos x-y-z koordináták betáplálásával komplex struktúrákat hozzon létre. A több mint kétmillió felhasználó által alkalmazott Mathematica programcsomag a világ első számú matematikai szoftvere. Könnyedén kielégíti és összehangolja a numerikus és szimbolikus számítási rendszerek, a grafikus megoldások, a programnyelv, a dokumentációs eszközök és a többi rendszerrel való kompatibilitás elvárásait.

John Hiigli azonban elsősorban festőművész, aki a matematika igazságaira építve festői elemeivel járul hozzá a "szépség" kifejezéséhez. Elsődleges erőssége a színnel való bánni tudás, amellyel felidézi a természet misztériumát, munkái meditatívak, nem komplikáltak éppen a leegyszerűsítésükben nagyszerűek. A transzparencia alkalmazásával fogalmazódik meg a dolgok mögé látásnak, a természet, Isten kutatásának igénye, hogy közelebb jusson, érintse, kapcsolatba lépjen a nagy Titokkal.

Budapest, 2006. augusztus 15.
Dárdai Zsuzsa