Kedves János!

Már régóta tervezgetem, hogy írok Magának. Elhatározásomhoz a végső lökést az "ABLAK" tegnapi adása adta, melyből kiderült, hogy az én foglalkozásom az ország jelenlegi helyzetét tekintve is közügy, amivel a nyilvánosság előtt is foglalkozni kell és lehet.

Én vagyok ugyanis a WC-s néni. Tudja, én már 80 éves is elmúltam, kicsi a nyugdíjam, igy elvállaltam a tanácsi kezelésben lévő árnyékszék őrzését, karbantartását. Azért is merek bizalommal fordulni magához, kedves János, mert egy korábbi riport kapcsán, amikor a HÉV árnyékszékeinek állapotáról volt szó, láttam, hogy érdeklődik a téma iránt. Másrészt ez ugyan csak olyan szubjektív érzés, maga nagyon hasonlít az én emberem fiatalkori képéhez, kinek arcképét a sublót tetején őrzöm, emlékét pedig a szívemben. Féltő szeretettel figyelem pályafutását, talán egy régi "Riporter kerestetik" vetélkedő óta. Szeretem amit csinál, és arra kérem, ne hagyja magát befolyásolni. Így messziről én úgy látom, hogy vannak számosan irigyei, botcsinálta kritikusai, de csak egy nótát tudok küldeni magának biztatásul:

Irigyeim sokan vannak,
mint a kutyák, úgy ugatnak
adjunk nékik víg napokat
hadd ugassák ki magokat."

Látja, Jánoskám én már öreg vagyok, a gondolataim elkalandoznak, de most igyekszem visszakanyarodni az eredeti témához, ami úgy érzem, az ország helyzetét tekintve is nagyon aktuális mostanában. Tudom, hogy nem csak a HÉV vonalán, hanem számos más helyen is használaton kívül állnak az árnyékszékek. Ugyanakkor növekszik a munkanélküliség, sok a kisnyugdíjas, viszont ezek az árnyékszékek gondozók nélkül állnak, nincs, aki törődjön velük. Ezért kimondom kerek-perec, a megoldás az, ha megalakul a WC-s nénik alternatív szervezete. Megnéztem az értelmező szótárt, abban az áll, "alternatív= Ami vagylagosan két lehetőséget kínál". Úgy hiszem, a mi szervezetünknél alternatívabbat nem lehet találni széles e hazában. Ennek a szervezéséhez kérem kedves Jánoskám a segítségét. Tudja, mi nem érünk rá ülésezni, hiszen nálunk üléseznek az emberek, ha tehetik. Csakhogy ennek az ülésnek rövid idő alatt kézzelfogható eredménye van, nem úgy mint számos más ülésnek. A megoldás az lehetne, hogy az illetékesek, akikhez az árnyékszékek tartoznak, pályázatot hirdetnének WC kezelői munkakörre. A pályázat nyertesei vállalnák a WC-k tisztántartását, gondozását, viszont a bevételek ÁFA nélkül az ő jövedelmüket képeznék. Úgy hiszem a beszedett 3- 5 Ft .- még felér egy megkönnyebbüléssel. Ugye milyen egyszerű dolog lenne ez, viszont biztos vagyok benne, hogy egy bürokratának még számos szorulási probléma jutna ezzel kapcsolatban az eszébe. Ezért van szükség egy aktív, alternatív szervezetre, aminek komoly távlatai lehetnének. Mert gondoljuk csak el, mit jelentene, ha kapcsolatot teremtenénk diákszervezetekkel, és a nyári turistaszezonban nyelvtudással rendelkező diáklányokat is tudnánk alkalmazni. Biztos vagyok benne, hogy a lányoknak meglenne a mindennapi betevő falat, sőt a bevételből még a későbbi hónapokra is jutna. Aztán az árnyékszékek termelvényein két marokkal kapnának a környező termelőszövetkezetek, hiszen mi első osztályú vegy-szermentes alapanyagot kínálnánk nekik, amibe csak a kukacokat kellene belehelyezni, és készen lenne a kiváló minőségű biotrágya. Erről Bálint gazda tudna mesélni részletesebben. Persze a minőséget meg kellene fizetni és ez is a kezelők jövedelmét szaporítaná.
Kedves János fiam! A vőm volt olyan kedves, hogy magnóra vette és legépelte a gondolataimat. Szerinte is, ez a szervezet sokat segítene a nyugdíjas és munkanélküli kérdésben, az idegenforgalom körülményeinek javításában.
Bízom benne, hogy gondolataim visszhangra találnak a TV-n keresztül az ország közvéleménye előtt is. Mi magyarok szűkös helyzetünkben is szeretünk nagyokat álmodni / világkiállítás, vízlépcső stb./. Azt hiszem, tudja, hogy, hogy járt az egyszeri gyerek, aki akkorát akart szellenteni, mint az apja. Ezért engedje meg, hogy levelemet egy rigmussal fejezzem be:

"Inkább nálunk,
készen állunk."

Sok szeretettel, megőrizve inkognitómat, üdvözlöm az új esztendőben, és kívánom, hogy továbbra is töretlen jó kedvvel, érzékeny riporteri szimattal szolgálja a közönséget..."adj örömet mindnyájunknak és boldog új évet..."

Szeretettel:
Rozi néni