Dárdai István:
Adyn keresztül

Kedves Bedecs Éva !

Ne haragudjon, hogy a Magyarországgal történtekkel kapcsolatban ismét Önt keresem fel levelemmel. Ha netán emlékszik rá, egy alkalommal már írtam Önnek, és mint lelkes Ady-rajongó, néhány versidézettel próbáltam napjaink politikai életét megvilágosítani és színesebbé tenni. Ady az a költő, akinél mindig találhatunk napjainkra vonatkoztatható észrevételeket, így most sem tehetek mást. Az idézet két utolsó sorával feltehetően nem kell azonosulnom, ezért előre is bocsánatot kérek, de mit csináljak, ha Ady így írta meg. Tehát Adyn keresztül, az üzenetem a következő:

"Nem kellek. Jól van, Jöjjön, aki kell.
Lantot, hitet vígan szegre akasztok.
Kicsit pirulok. Én és a Siker?
Jöjjenek a tilinkós álparasztok,
Jöjjenek a nyafogó ifjú-vének,
Jöjjenek a finom kulturlegények.
Nem is tudom, hogy mi történt velem,
Hát sokat érne itt a győzelem?
S én száz arcban is kínáltam magam,
Vénlánykodtam. Pfuj. Már vége van."

Engem elsősorban az háborít fel, hogy a "Magyarországot", amelynek évek óta előfizetője vagyok ilyen aljas módszerrel, próbálják a kormány szócsövévé tenni. Nem vall túlságosan magas szellemi színvonalra a lap kiadójának az a megállapítása, hogy a lap cikkei számára gyakran érthetetlenek. Na bumm ! Bár túlságosan nem csodálkozom, hiszen a dilettantizmus, a középszerűség napjaink politikai közéletében nem ritka jelenség.
Ami Kanyó Andrást illeti, ha nem tett volna mást, mint hogy összeszedett, majd megtartott egy magasan kvalifikált, profi újságíró gárdát, már csak ezért is megérdemelné a megbecsülést, bár ő egy kicsit többet is tett. Nagyjelentőségű ez, különösen napjainkban, mikor a médiák vonalán burjánzik a bajkeresők, a csontrágók, a pletykaterjesztők hada. Mikor bárki, aki esetleg le tudja írni, hogy "hüje bácsi" lapengedélyt kap.
Ezért, Kónya Andrásnak üzenem Adyval a következőket, az "Elbocsájtott légió" című versből . (Itt nem idézem az egészet, bár végig aktuális, csupán egy versszakot):

"Versek, álmok légiója.
Harcoljatok ezután másnál.
Elfáradt, szegény, bús, vén vezéretek
Most egy kicsit elbújdosik
S megáll az elmúlásnál."

Végezetül kedves Éva!
Tudja, én csak egy szegény nyugdíjas pedagógus vagyok, más lapok járatására nem telik és most erről is le kell mondanom. Ha akadt az előfizetők között más is, aki tiltakozott a lap szellemiségének megváltoztatása miatt, úgy én is bejelentem csatlakozásomat. Továbbá, ha lesz olyan hetilap, ahol az Önök írásait ismét olvashatom, kérem, hogy egy egyszerű levelezőlapon értesítsen.

Tisztelettel, Dárdai István