Dárdai István:
Amiről a nevek mesélnek
Már államalapító István királyunk is nagy megbecsüléssel fogadta a hazánkba érkező lovagokat. Az itt talált és később hazánk földjére csapódó nemzetiségieket is készséggel befogadták őseink. A magyarság és a nemzetiségek évezredes kapcsolatáról vastag köteteket lehetne írni. Itt most csak néhány nagyon közismert példát szeretnék felsorakoztatni, földrajzi, valamint családnevek tükrében. (A nevek után jelzett pontok helyére ki-ki ismeretei szerint még többet is felsorolhat.) De lépjünk tovább. Bizton állíthatjuk, hogy sohasem okozott hátrányos megkülönböztetést, ha valakit történetesen Horváth, Rácz, Oláh, Tóth, Németh, Lengyel, Török, Olasz stb. családnévvel jegyeztek be az anyakönyvbe. Pedig ezek a nevek egyértelműen jelzik azt a népcsoportot, melyből az illetők származnak. Ha tovább boncolgatjuk a kérdést, az egyre ritkább zárt faluközösségek kivételével még hetedíziglen sem kell visszamenni a családfán, hogy idegen beütést ne találnánk. Összegezve: Legyünk büszkék arra, hogy nemzetünk egész történelme során el tudta kerülni a rasszizmus csapdáját, és meg tudta őrizni helyét a Kárpát-medencében. |
---|