Dárdai István:
Kis tanmese

Zöld mezőkben, szőlők között büszkén állt Tóni, a madárijesztő. Nem volt nála különb és gőgösebb legény hetedhét határban. Azt sem bánta, hogy különféle madarak keringenek körülötte. Tudta jól, ha nem lennének jómadarak, ő sem lenne ott, ahol van.
A legszemtelenebb jómadár a csóka még a fejére is telepedett, sőt...Csóka úr, hogy megmutassa mennyire demokrata és centrista,. a neve után álló "úr" szót kicserélte neve közepének "zó" betűivel. Így cserregte Tóni fülébe annak kedvenc nótáját, mely így szól:

"Legyen úgy, mint régen volt. Süvegelje meg a magyart mind a német, mind az oláh, mind a tót...."

Így Tóni azt is elnézte neki, hogy a csóka seregélyek élén, vígan dézsmálta a szőlőt. Elég volt, hogy tudta, ha a csóka alkalomadtán kiadja a jelszót, hogy: "Sereg élj!" úgy a jómadarak megtartják továbbra is madárijesztőnek, és az sem zavarja, ha időközben még néhányszor a fejére is pottyantanak.