Megmaradtak még bennem
apró kis mosolyok
kacagások, hangok
Tőled édes,
Aranyos beszédes
kis szád még itt van előttem.
Virágos tavasz a szívem
mégis borongós őszök jönnek,
emlékfelhők gomolyognak,
Vidám és mégis sír az ének.
A szerelemnek
kis hangjai nem boldogítanak,
De hiába is beszélek
Te ezt nem hallod
Te ezt nem érted.
Szeretném hallani sokáig
édes beszédes kicsi szádat,
Arcod lassan álommá válik
csak ha tavaszt
s ibolyát látok
feltámadnak bennem kis mosolyok
apró kacagások.
De Te már nem érzed
de Te már nem látod.

1936. márc. 9.