Dárdai István:
Emléksorok

E kis emlékkönyvben
Utolsó lett nevem,
Kérem, hogy szívedben
Legyen első helyen.

Ha őszi esteken
Szobádban ülsz némán,
Vedd elő e könyvet
Aztán gondolj énrám.

Ha minden betűm itt
Egy gyémántszem lenne,
Nekem többet érne
A szíved szerelme.

Beírom nevemet
E kis emlékkönyvbe,
Remélem lelkedben
Ott marad örökre.

Ne feledj el engem
Míg a vén föld forog,
Segítőd legyenek
E kis emléksorok.

1933. márc. 28.