Mi a természetnek tavasz ragyogása,
Mi a piros hajnalnak a hasadása,
Mi nekem a napfény, mi nekem a csillag,
Mi a zöldellő rét, mi a virágillat,
Ha versenyre állna, világ minden tája
Mégis Tied lenne a Paris almája.
Mi a magas égnek azúros kéksége,
A szemed mellett csak ködnek szürkesége.
Mi nekem a napfény forró mosolygása,
A Te mosolyodnak nem is hasonmása.
Mi a virágillat a hajadé mellett?
Mi az a dal mit a kis csalogány zengett?
Tehozzád képest csak, legalább szívemben
Nincsen fogható, az egész természetben.

1934. febr. 10.