Dárdai István:
Nem feledlek

Átkozom a papírt, tollat,
Mely hozzád küldte szívemet
Vált volna vízzé az a tinta
Mely leírta e levelet.

De most már mindennek vége,
Képed szívemben űrt hagyott
S most, hogy messzire tépték innen
Magával vitt egy darabot.

Mert hogyha én nem írtam volna
Boldogok lehetnénk talán
Hiszen boldogság, ha sétálhatunk
Együtt vasárnap délután.

De ez az árva maradék itt
Mindig érted dobog híven
Vérezve is, de mindig bízón
Tied maradt az én szívem.

1934. márc. 16.