Dárdai István:
Neved

Szép leányka boldog vagyok,
Zengő kacajod meghódított.
Eddig még nem ismertelek,
Most már szívemből szeretlek.
Esengő szívem előtted térdel,
Sóhajtva kérem, csak ne feledj el.

Tudnád csak, hogy én hogy szeretlek,
Epedek érted, nem feledlek,
Remegő szívvel lesem szavaidat,
Igéző, meleg pillantásaidat,
Kérlek, hallgasd meg könyörgésemet,
Emeld magadhoz árva lelkemet.

1933. márc. 15.