Dárdai István:
Neved

Fényes napom vagy Te nékem
Ragyogva sütsz fenn az égen,
Angyalarcod ha meglátom
Nincsen nyugtom e világon
Csengő hangod szívemhez fut,
Ledöntök én minden kaput
Kinyitom a fényes eget
Lábadhoz teszem szívemet,
Ajkam nevedet suttogja
Ragyog lelkem minden húrja,
Imádlak Téged, kis virágom
Kezedet arcod örökké látom,
Áldva kísérem minden léptedet
mert szívem forrón igazán szeret.

1934. jan. 20.