Azt mondta a történelem tanárom
Írjak már a történelem óráról.
Ha csúnya lesz, én nem bánom
Én bíz rögtön megpróbálom.
Mert akkor én unatkozom eleget
Még az ősszel fogdoshattam legyeket
Most nem tudok foglalkozni semmivel
Legjobb lesz elmerülni a semmiben
Gondolatom elfújt Richardot, Eduardot
S valamelyik kislány ablakánál tartott
Rámszól a tanár úr: "Tán a hideg rázza?
Vagy tán a költészet álomrétjét járja?"
Hát majdnem, gondoltam, de ki nem ejtettem
De a lábam rögtön a földre helyeztem.
Bár ne tettem volna, mert a Stárnak lába
Éppen reákerült tyúkszemem csúcsára.
Na most már alhatok, gondoltam magamban
S az álmodozásban elmerültem nyomban.
Az eszemben kemény footbalmeccsek jártak
S a lábaim megint vígan kalimpáltak.
Annyira bolondul ment a footbal máma
Hogy belerúgtam a Stár lábikrájába,
Nyögött a szegény srác; majd oldalba vágott
Úgy hogy zöldnek láttam az egész világot
És szól a tanár úr: "Ej fiatalember
Magát meg mi bántja, tán a tövisszellem?
Úgy mocorog mintha rozsporozná haját
S benne ezer ördög ütött volna tanyát".
Felelni akartam, de nem tudtam semmit
Mintha most megkötnék az embernek nyelvit,
Nem jött hang torkomra, de most már figyeltem
Tanár urunk szavát áhítattal lestem
Magyarázott nekünk sok szép, nemes dolgot
Úgy, hogy velem szinte a nagy világ forgott.
Na én mit csináljak, én csak néztem bambán
Mennyi tudomány foly tanár urunk ajkán.
Mellettem Stár úr is biztosan szundított
Mert tanár úr ajka ilyen módon nyílott:
"Szállj közénk le újra, óh bajai védszent
Mikor volt az első anglius parlament?"
Feláll a Lacika néz jobbra meg balra
Rám mordul kedvesen, súgjál már, te marha
Odasúgok holmi oxfordi adatot
Valahonnan pedig egy vambridgeit kapott
Az én Lacikámnak tündökölt az arca,
Ő is emlékezett az evezős harcra.
S hogy mindent agyában pontosan megfontolt
Boldog vigyorgással ilyenképp válaszolt:
"Igen, első az oxfordi vonós nyolcas
Ez pontos eredmény, kilencszázharmincas".
Támadt erre aztán óriási hahota
Majd hogy össze nem dűlt ez az öreg szoba.
Mert minden rossz súgást elfordítunk jóra
Így foly nálunk, egy történelem óra.

1934. márc. 18.