Dárdai István:
Várok valamire

Amikor a május halkan muzsikál
Illatos a rét, s vidul a határ
Virágfátyolba áll minden fa és bokor
Lüktető szívem is a szépségről dobol,
Várok valamire.
Mikor suttogó, boldog párokat látok
S az ablakod előtt álmodozva járok
Üdvözlöm a napot, mely utad mutatja
Szellőt mely szemedet álomba ringatja
S várok valamire.
Ha a nap lenyugszik, ha a nap felvirrad
Játszi szellő szárnyán elküldöm csókomat
Elröpül a csókom, a lelkem száll vele
Hogy ez hozzád szállna,
nem tudom érzed-e
S várok valamire.
Várom a mesélő, langy májusesteket
Várom a friss szekfűt, hogy vihessek neked
De legjobban érzem magam ünnepnapkor
Akkor dobog szívem, hogyne, hisz ilyenkor
Várok valakire.

1934. máj. 9.