Elektro-aura
Dárdai Zsuzsa kiállítása az Örökmozgó Könyvesboltban, 1994.

Nincs olyan kultúra, amely, ha nem is kimondva, de tapasztalataiból eredő gyakorlatában ne tudna arról az ésszerűen nemigen leírható jelenségről, amit az ezoterikus spekulációk aurának neveznek. Az embert körülvevő hőenergiával, elektromossággal és az egyedi szellem misztikus sugaraival kitöltött tér ez, amely képlékenyen lebegve vonja körbe a testet, s amely úgy kísér el mindenüvé akár az árnyék. Beszélünk róla, hiszen nem kérdőjelezhető meg a létezése. Elég a bizonyossághoz felismerni a buszutazáskor legbensőnkben feltámadó izgalmi érzést, ha valaki megsérti auránk határait, elég emlékezni arra a megérzésre, amikor lehunyt szemünk mögött valaki az arcunkhoz közelített hangtalan, mi mégis megriadtunk, amikor túl közel merészkedett. Hogy mi is ez voltaképp, van-e haszna, ha egzakt ismereteket szerzünk róla, nem tudom. Okkult- és természettudományok egyaránt vizsgálják, s íme a falakon a keresés és megérteni akarás intuitív és kreatív módján, művészi megközelítést is láthatni, most.

Dárdai Zsuzsa, mint itt gondolom sokan tudják már évek óta bontogatja a fénymásoló gép médiumában rejlő lehetőségeket. Képek sokasága és egy mind jelentősebbé váló folyóirat, az Árnyékkötők-beli szerkesztői tevékenysége, elméleti szövegek megírása során járja körül módszeres elhivatottsággal a fény által leképezett látvány e sajátos technikáját. A művészet hagyományos kategóriái, a műfaji besorolások határai felbomlottak az utóbbi évtizedekben. Tetszőlegesen választott technikák és műformák tárulnak föl a művészi kifejezés vagy formálás lehetősége számára. Így válik lassan a fénymásoló gép is bevett eszközzé, akár a fényképezőgép, vagy egykor a camera obscura, amelynek segítségével perspektíva-helyes városi látképeket lehetett festeni a XVIII. században. Mi sem bizonyítja jobban ezt a folyamatot, mint Dárdai Zsuzsa művei, amelyek az eszköz alkalmazhatósági képességének vizsgálata során jutottak el olyan művészi problémák rendszeres kifejezésére, mint /egyébként minden művészet végső soron legfontosabb tárgya/ az ember vizsgálatához. A klasszikus kerettémára rátalálás és a fénymásoló gép alkalmazása nemesíti művekké, az egyszerű és esetleges fénymásolatokon túl, sajátos belső kisugárzású alkotásokká ezeket a lapokat, amelyekben már rég nem az anyag, hanem a szellem uralkodó jelenléte a meghatározó jellegzetesség. A következetes munkát igazolja az is, hogy ez a mostani kiállítás afféle tanulmány-kiállítás, amely egy folyamat köztes állapotáról számol be. A gép rezgő fénypászmája előtt elmozduló test, arc szellemképes kontúrjainak színes képei, a hiperérzékeny gép segítségével eltérített belső színarányok változatosságának szépsége mintha a titokzatos aura-probléma megoldásai lennének. A képnek bizonyító ereje van. Fanatikus hívők nyomtak egy fényképet a kezembe egyszer, amin Jézus Krisztus arca volt látható, tisztább és határozottabb vonásokkal, mint a Turini leplen. Kétkedésemtől függetlenül, számukra ez Jézus valódi arca volt. Az ő valóságképükbe zavarmentesen foglalt helyet a szórólapként osztogatott fotó valósága. Ilyenek ezek az aura-képek is, bizonyítékai egy bizonyíthatatlan jelenségnek, amelyről mindenkinek tudomása van. És ezek a képek bírnak olyan meggyőzőerővel, hogy a látvány-élvezet megengedő nyitottságával a valóságképembe fogadjam őket.

Legyen úgy, ahogy Zsuzsa akarja.

Bojár Iván András (BIA)

Elhangzott Dárdai Zsuzsa: "Elektro-aura" című kiállítása megnyitóján 1994. november 11-én, az Örökmozgó Könyvesboltban, a Xeromatiné című Árnyékkötők-sorozat keretében.