Április volt, bohó tavaszidő
Hol mosolygó, hol búba szökkenő
Néha sírt, és könnyei nyomán
Szivárvány ült a borús homlokán.
Máskor meg jó volt.-
Kéz a kézben mentünk,
A madarak vígan daloltak felettünk
És ő mosolygott, jóságos anyásan,
De láttam szemében
mindig huncutság van.
És ma, ma nem sétálok senkivel
A Dunaparton nem vár senki sem
Pedig rájöhettem volna máskor is
Bolonddá tett engem az Április.

1934. ápr. 8.