Dárdai István:
Ma

Letűnt szerelmek, hűtlen asszonyok
Ez ma a költemények tárgya
És hazudni szerelmet, csalódást
Ez minden költőnek az álma
Szeretni égi eszményképeket
Nevezni szent mártírnak, glóriásnak
Kacagni minden verselésen
És így udvarolni másnak.
S míg verseiben fájón gondol
Egy hűtlen kékszemű látomásra
Az a szőke kislány addig
Zokogva dűl a párnájára
Szeresd a lányt, az eszményképet
A fehéret, glóriásat
Kinek ártatlan kis szívében
Neved mindig helyet találhat.

1934. ápr. 14.