Álmomban sokszor újralátom
Magamban sokszor elbeszélem
De ha elé kerülök akkor
Nem szólok csak szeretve nézem.
Messziről bátran udvarolnék
Megkérdezném tőle: "Szeret?"
De, ha velem van elhallgatok
S félőn lesütöm szememet.
Úgy vagyok, mint az öreg vándor
Aki csak nézi az almafát
Édes tavaszi alkonyatkor
Szeretném csókolni ajakát.
Szeretném magamhoz ölelni
Oh, de hiába, nem merem,
Elbúcsúzunk, hazamegyek,
S álmom tovább szövögetem

1934. ápr. 7.