Dárdai István:
Viszontlátás

Most hogy újból láthatlak Téged
Te még mindig a régi vagy
Csak tán a mosolyod élénkebb
Vagy szép kék szemed boldogabb.
Mikor így látlak mosolyogva
A szívem körül valami fáj,
Hisz nemsokára messze távozom
S hazám lesz más vidék, más táj.
Néha elgondolkodom róla
Hogy céltalan az életem
Hogy mire való a bohó
Gyermekes diákszerelem.
Előttem a lány nem csak személy
Hanem mennyei ideál
Kihez búban, örömben suttogok
Kire minden dalom rátalál
Ezért örülök, hogyha látom
Ezért fáj mégis a szívem
Ezért írok, ha rágondolok
Egy apró verset sebtiben.

1934. ápr. 15.