Dárdai István:
Nyílt levél unokámhoz, unokáimhoz, a világ összes unokájához

Kedveseim!

Hozzátok szólok most, akik jelenleg még pelenkában rugdalóztok, akik a bölcsődékben totyogtok, az óvodákban futkároztok, vagy az iskolák padjait koptatjátok nyiladozó értelemmel. Hozzátok fordulok, ahhoz a generációhoz, amely hivatva lesz arra, hogy végrehajtsa az emberiség fejlődésének következő nagy minőségi ugrását, amely nélkül a Föld, Naprendszerünk életet hordozó bolygója elkerülhetetlenül és visszafordíthatatlanul pusztulásra van ítélve.

A Földi élet pusztulásának közismert veszélyességi tényezőiről - üvegházhatás, ózonlyuk, atom- és hidrogénbombák, vegyi fegyverek, az emberi faj túlszaporodása a többi élőlény rovására stb. - bőséges tudományos anyag áll rendelkezésünkre, ám az orvoslásra csak gyér utalások történnek, a megszüntetésükért végzett tettek mennyisége pedig minimális.

A Földbolygó keletkezésének és fejlődésének nagy óráján csak néhány másodpercnyi az az idő, amikor a marakodó, nyüzsgő majomcsordából emberkezdemény, majd ember, homo sapiens lett. A magyar nyelv találóan fejezi ki azt az első, minőségi ugrást, amelynek során a majom csorda emberi hordává szerveződött. Ez az egy betű különíti el az állati őstől az embert... Vagyis az ember - a többi Földi élőlényhez hasonlóan - mégiscsak biológiai lény, ha rendelkezik is a megkülönböztető tudattal.

Ám a zömében csak önös érdekeit követő "homo sapiens", csupán egy generációban gondolkodik, nem törődik azzal mi lesz holnap , fontos, hogy neki könnyebb legyen, ma . Emiatt ellentmondásba kerül a természettel: növények és állatok végleges kipusztulását idézi elő, következményként megbomlik a Föld kényes biológiai egyensúlya, és veszélybe kerül maga az emberi lét is.

Vegyünk egy egyszerű példát, az energiát. Veszedelmes módon felgyorsult a természetben talált energiaforrások a fa, a szén, az olaj, az atomenergia felhasználása. Ezen energiaforrások legnagyobb része olyan égéstermék, amely nagyban hozzájárul a Föld életének elpusztításához. Ráadásul bármilyen sok van belőlük napjainkban, mégiscsak végesek, előbb-utóbb elfogynak.

Biztos vagyok abban, hogy belőletek kerülnek ki azok a tudósok, mérnökök, feltalálók, akik általánossá teszik a természetes energiaforrásokat, a napenergiát, a szelet, az árapályt, a geotermikus energiát. Felfedezitek majd a szélcsatornával elektromos áramot termelő autót, a Föld természetes hőjét hasznosító erőműveket stb. Mindezek a tudományos-technikai fejlődés szinte törvényszerű velejárói, fontosságukra a még hordagondolkodású ember ösztönszerűen is rájön, ha fenn akar maradni.

De vannak szentnek elfogadott tabuk, amelyeket az emberiség a hordakorszak kialakulása óta természetesnek vesz, amelyek védelme a "legszentebb erények" közé tartozik. Ezeket a tabukat is nektek kell lerombolnotok, és ez nem lesz könnyé, hiszen eredendően a hordagondolkodás termékeiről van szó. Próbáljunk sorra venni néhányat közülük.

Egy hazánk van a Föld, és hazánkfiai a Föld élőlényei

A saját territórium körülhatárolása, az országhatárok kiépítése szintén az állatvilágból magunkkal hozott ösztöntevékenység. Például a borz - de más állatokat is említhetnék - vizeletével határolja körül a maga érdekszféráját. El kell juttatnotok az emberi gondolkodást odáig, hogy az országhatárok ne jelentsenek többet a borz vizeleténél. El kell érnetek, hogy az emberiség minden tagja számára természetes legyen a tudat: egy hazánk van a Föld, és hazánkfiai a Föld élőlényei. Ez a ma még utópiának látszó gondolat az egyetlen lehetőség, hogy egyszer és mindenkorra megszűnjenek a háborúk, hogy az emberiség a Föld gondos gazdája legyen, hogy valóban létrejöjjön a népek szövetsége, hogy a társadalom ne csak formailag, hanem gondolkodásában is kilépjen a hordakorszakból.

Egységes világnyelv

Az egy néphez tartozás legmarkánsabb kifejezője a közös nyelv. Az anyanyelv megőrzése és ápolása minden népnek nemcsak joga, hanem kötelessége is. Gondoljátok csak el mennyivel egyszerűbb és könnyebb lesz megőrizni ezt a nyelvet olyan körülmények között, ahol nincsenek már országhatárok, ahol az országok ketreceibe zárt többségi népek már nem törekednek a beolvasztásra, nem üldözik a más nyelvűeket, hiszen mindenki az egységes Föld egyenrangú polgára lesz. Az anyanyelv mellett az egységes Földnek szüksége lesz egy egységes világnyelvre is. Már a múlt században is történtek kísérletek az egységes nyelv létrehozására, számuk a háromszázat is meghaladja. A mesterséges nyelvek zöme a latinra alapozódott, pl. eszperantó, ido, interlingua stb. Napjainkban, amikor az angol nyelv terjedése szinte megállíthatatlan, talán lenne esélye a "basic english" világnyelvvé tételére. No, de én nem tanácsolok semmit, nektek kell választanotok.

A Föld legveszedelmesebb baktériuma: az ember

Sokszor gondolok arra, milyen szép lenne a Föld ember nélkül. Igen ám, de akkor ki gyönyörködne benne? Kétségtelen, hogy az emberi faj mára benépesítette a Föld lakható részét, és fejlett technikájával ott is leigázta a természetet, ahol egyszerű eszközökkel ez lehetetlen lett volna. Ám a Föld eltartó képessége az ember szempontjából is véges. Az emberiség túlszaporodása a természet rovására előbb-utóbb szükségessé teszi a világméretű születésszabályozást. Ennek megvalósítása lesz talán a legnehezebb feladat, hiszen ez sérti a legszentebb tabut... Viszont elkerülhetetlen, ha a Földi életet meg akarjátok menteni.

Az emberiség felelőssége

Kilépve a hordakorszakból, már nemcsak magatokért, családotokért, népetekért, az emberiségért lesztek felelősek, hanem az egész Földi életért. A ti dolgotok és felelősségetek lesz, hogy kidolgozzátok, és következetesen megvalósítsátok a Földi élet védelmének átfogó rendszerét a Föld minden zugában. Egységes iskolarendszeren keresztül, a társadalom következetes elvárásainak hatására néhány generáció múlva az emberiség be fogja látni, hogy csak úgy menthető meg a Földi lét, ha a magasabb rendű gondolkodás képességével rendelkező ember felelősséget vállal a Föld minden élőlényéért.

Kedveseim!

Valószínűnek tartom, hogy kezdetben közületek is csak kevesen lesznek, akik megértitek, és magatokévá teszitek ezeket a gondolatokat. De lebegjen a szemetek előtt, hogy kevés az idő. Az emberiség jelenlegi természetpusztító tevékenysége belátható időn belül oda vezethet, hogy a Föld is élettelen bolygótársaihoz hasonlóan rója pályáját a Nap körül. Ez a felismerés vezessen benneteket harcotokban, olyan felelősséggel, hogy méltók legyetek a homo sapiens névre. Lehet, hogy ennek a harcnak a megvívásához a ti generációtok kevés lesz. Ezért adjátok tovább a Föld megmentésének eszméit a következő generációknak, az unokáitoknak..., ha lesznek.

Dárdai István
Ráckeve, 1993.

***

Édesapánk, Dárdai István, életének 80. évében, 1996. július 12-én, szerettei körében, csöndben eltávozott. Hamvasztás utáni búcsúszertartása, végakaratának megfelelően, szűk családi körben zajlott le.